A résztvevők figyelmét fantáziájukon keresztül tudjuk megragadni. Ennek során a katekéta belép a hallgatók világába, és segít, hogy megismerjék gondolkodásmódját. Így közelít egymáshoz a katekézis két főszereplője, és végül összetalálkozik a „két világ”: a résztvevőké és a katekétáé.

1. Az érdeklődés felkeltése.
Az óra kezdetén a témához kapcsolódó játékkal, irányított beszélgetéssel, diavetítéssel, vagy egyéb módon keltsük fel a résztvevők érdeklődését. A cél, hogy a csoport tagjai összeszedett legyenek, elcsendesedjenek. Így „érkeznek meg” a hallgatók lelkileg, szellemileg és érzelmileg is a foglalkozásra. Fontos, hogy a bevezetés a témához kapcsolódó legyen, és így átlépést teremtsen a foglalkozás témájára.

2. Illusztrált magyarázat
Az óra tanító része. A képek lényegesek, segítik a magyarázatot. Egyszerű vonalrajzokkal a lényeget kívánjuk felvázolni, mintegy megjelenítjük a mondottakat.

3. Kapcsolat az élettel
A katekéta feladata, hogy a hallottak ne pusztán elméleti síkon maradjnak meg, hanem a hallgató életre tudja váltani ismereteit. Fontos, hogy a hallgató képes legyen kapcsolatot teremteni a hallottak és saját élete között. Miben segíti őt ez a tanítás ma, a saját helyzetében? Arra is figyelni kell, hogy a résztvevők ezt a kapcsolatot ne csak megértsék, hanem kedvet is kapjanak hozzá, vagyis segítenünk kell abban, hogy megszeressék azt a jót, ami a tanításból fakad.

4. Heti gyakorlat (erénygyakorlat)
Ki kell emelni azt az erényt, amivel a tanítás lényege tettekben kifejezhető, és segíti a résztvevőket hitük megélésének fejlődésében.

5. Befejező összefoglalás (a memória)
A hallgatók maguk foglalják össze azt, amit az órán hallottak.