Péterfy Ida nővér, SDSH
A Jézus Szíve Nővérek Társaságának alapítója
Péterfy Ida 1922. október 7-én született Kassán Péterfy József és Kristóf Ida gyermekeként. Ida már élete korai szakaszában vonzódott a Szent Szív iránt és elevenen élt benne az a vágy is, hogy az Egyházat szolgálja. Tagja volt a cserkészetnek, a Szívgárdának, 16 évesen 120 fős tábort vezetett Kassa legrászorultabb gyermekeinek.
Fiatal kora ellenére nagy felelősségtudattal élte meg a politikai változásokat, amelyek egyre jobban fenyegették a hitoktatást és a szabad vallásgyakorlást. A szükségleteket felismerve az isteni kegyelem arra indította Idát, hogy elkötelezett társakkal együtt egy evangelizációs és kateketikai feladatokat ellátó közösségben szolgálja az Egyház épülését.
1940. október 7-én, 18. születésnapján, Péterfy Ida a kassai ferences templomban az Oltáriszentség előtt örök hűséget fogadva ajánlotta fel életét az Úr Istennek és szolgálatát az Egyháznak.
A háborús körülmények nagyon megnehezítették a fiatal, újonan induló társaság működését és közösségi életét. Az egymással való kapcsolattartás különféle akadályokba ütközött, és az apostoli munkát is nagy óvatossággal kellett végezniük. A nővérek gyors- és gépíró iskolát nyitottak Budapesten és Csongrádon, amely fedőszervként is szolgált sokoldalú tevékenységükhöz. Sokfelé utaztak az országban, hogy zártkörű bizalmas összejöveteleken pedagógusokat és apostoli lelkületű családanyákat készítsenek fel gyermekek hitoktatására és hitre nevelésére. Ida nővér ez idő alatt végezte tanulmányait Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
Az isteni Gondviselés már kora ifjúságától fogva rendkívül jó pedagógiai érzékkel, valamint tiszta és világos rálátással áldotta meg Ida nővért hitünk igazságaira és misztériumaira egyaránt. Ezáltal az evangéliumi Örömhírt friss lendülettel, érthetően, módszeresen szemléltetve és dinamikusan tudta továbbadni. Ez az isteni ajándék az újonnan induló társaság karizmája, amely hatékony kateketikai módszerében és szemléletében mutatkozik meg.
Amikor a kialakult politikai-társadalmi helyzet és ideológiai felfogás egyházi szervezetekre is kifejezetten veszélyessé vált, a fiatal társaság elhagyta az országot – egyházi vezetők tanácsára – és néhány hónapos ausztriai tartózkodás után a kanadai Torontóban kapott menedéket 1950-ben. A nővérek nem riadtak vissza a kezdeti nehézségektől és a jövőért, Isten tervéért vállalt áldozatoktól sem. Bevándorlási vízumuk feltételeként szerződéssel kötelezték magukat arra, hogy egy évig kanadai családoknál háztartási alkalmazottként dolgozzanak.
Az egy év leteltével két nyáron át dohánymunkásokként segítettek a termés betakarításában, hogy pénzt gyűjtsenek egy szerény kis ház és használt nyomdai felszerelés megvásárlásához, és a nyomda beindításával átmenetileg valamiféle megélhetést biztosítsanak maguknak. Időközben mindannyian az angol nyelv elsajátítására törekedtek.
A nővérek hat éves kanadai tartozkodásuk alatt a bevándorolt kínai egyetemisták körében ismisszionáltak, Ida nővér, többek között, hitoktatóképző kurzusokat tartott a torontói egyetemen európai nemzetiségű plébániák katekétái számára. A Társaság ekkori tevékenységei közül kiemelkedik a Mária évében (1954) megrendezett nagyszabású ifjúsági találkozó.
1956-ban James Francis McIntyre bíboros érsek meghívta a Jézus Szíve Nővérek Társaságát a Los Angeles-i Főegyházmegyébe, ahol nővéreink végül letelepedtek, hogy itt hirdethessék tovább Isten Országának és Szíve szeretetének örömhírét.
1985-ben, Jézus Szíve Ünnepén, a Társaság kánoni jóváhagyást kapott az Apostoli Szentszék Szerzetesek és Világi Intézmények Kongregációjától, Rómából, Timothy Manning bíboros érsek közvetítésével, mint egyházmegyei jogú szerzetes intézmény. Ennek következtében, Társaság Los Angelesbe helyezte át anyaházát és noviciátusát is. Mivel az Úr gazdagon megáldotta a Társaságot kínai hivatásokkal, a nővérek 1985-ben Tajvan-szigeten, a Taipei-i Főegyházmegyében nyitották meg első missziós házukat.
1992-ben a Közösség nagy örömmel tért vissza Magyarországra, rendházat nyitott a Pestszentlőrinci Főplébánia területén, ahonnan nővéreink azóta is folyamatosan végzik kateketikai, lelkigyakorlatos és továbbképzési szolgálatukat nemcsak Budapesten, de az ország más pontjain, illetve a határontúli magyar hívek körében is.
Ida nővér 2000. február 8-án tért meg Teremtőjéhez. A szent halál kegyelmében részesülve, mielőtt végleg lehunyta szemét, utolsó szava anyanyelvén, magyarul Isten volt.
