Megszentelt életünk külső jeleként nővéreink egyszerű stílusú és színében hasonló szerzetesi ruhát (habitust) hordanak.
Ida nővér és első társai először a második világháború, majd a kommunizmus évei alatt nem viselhették a hagyományos szerzetesi öltözetet (a fátylat és hosszú ruhát), hogy kateketikai szolgálatukat titokban végezhessék. A hagyományos rendi ruha hiányának egyik előnye az is volt, hogy nővéreink könnyebben meg tudták szólítani azokat a fiatalokat, akiket a náci és kommunista uralom elidegenített az Egyháztól. Az üldöztetés évei alatt egyszerű, civil öltözetben jártak, habitusuk az „öröm, a hűség és szeretet” volt. A nővéreket az Isten és küldetés iránti szeretet és az egymás iránt való törődés egyesítette. Együtt imádkoztak, együtt járultak szentáldozáshoz a lehetőségeiknek megfelelően, még akkor is, amikor Budapest bombázása közben ez majdnem az életükbe került.
Amikor 1956-ban nővéreink a Los Angeles-i Főgyházmegyébe érkeztek, McIntyre bíboros azt tanácsolta, hogy ne kezdjék el viselni a hagyományos szerzetesi öltözetet, mivel az soha nem volt része szerzetesi életüknek, hanem válasszanak egy színt és egy jelképet, amely találóan kifejezi a szerzetesi közösséget. „Az egyháznak így van szüksége rátok!” – biztatott a bíboros. Így lett a világos (fehér és bézs) öltözet és a Szent Szív jelvény a habitusunk.
Jézus Szíve jelvény
Társaságunk jelképe, emblémája az ezüst Jézus Szíve jelvény, amely az Úr irántunk való szeretetét szimbolizálja, valamint a mi szeretetünket Őiránta. Ugyanakkor a Szent Szív jelvény látható jele annak is, hogy Jézus személyes szeretettel szeret mindenkit, és hogy szeretete mindenesetül nekünk adatott.
